Sziasztok!

Sziszi vagyok, fjord kanca. 2000-ben Fieszta névvel jöttem a világra Szattán, a Tóth családnál. Boldogan éltem csikóéveimet, még semmit sem tudva az életröl, azt hittem ezt fogom csinálni egész életemben. De én is felnöttem, és jött a munka. Apróbb döccenök után Fülöp Sándor úr tulajdonába kerültem, ahol a kocsizás rejtelmeibe tanulhattam bele. Nagyképüen mondhatnám: kipróbáltam magamat a fogathajtás szakágban. Valahogy nem jött be nekem ez a szakág, erre én is és gazdám is rájött. Lehet, hogy voltak sikereim, de azokra sajnos nem emlékszem.

2008-ban kerültem Zsámbékra Csecserits Bea tulajdonába. A kislánya boldogítására lettem megvéve, aki átkeresztelt engem Sziszire, így Zsámbékon Sziszi néven vagyok elkönyvelve. Kissé furcsa volt az új meló. Elöször is, egy fiatalabb lány felült a hátamra. Nem teljesen tudtam a szituációt beazonosítani, mert eddig mögöttem, a kocsiban ültek, most pedig rajtam. Na aztán belerúgtak kicsit az oldalamba, mivel nem tudtam ez mit jelent, így hát visszarúgtam. Volt még pár ilyen húzásom, mire beletanultam a nyereg alatti munkába. Abban az idöben többször lovagolt rajtam Bea is, föleg terepen, amit én jobban tudtam értékelni, mint a fedelesben való bóklászást. Lassanként Dorina is (Bea kislánya) felmerészkedett a hátamra. Ö általában a fedelesben kért tölem feladatokat. Az akkori tudásomra visszatekintve: nem volt túl szerteágazó.

2011. januárjában aztán megint egy fordulat következett be az életemben. Dorina oktatója, nevezzük becenevén: Kisa, elkezdett velem is foglalkozni. Elöször az ugró szakágba avatott be. Hetente ugrottunk, egyszer borultunk is, de az edzéseknek meg lett az eredménye. 2011 Húsvétján már én is pályára léphettem a házi ugró versenyen, mint induló. Az alappályát hibátlanul teljesítettem, az összevetésben levertem egy rudat, mert már nagyon elfáradtam, így a 4. helyen végeztem. Kicsi pihenö után jött az újabb tanulás. Most a díjlovaglást próbálták nekem megtanítani. Heti 4-5 munka a pályán, és jobbnál jobb feladatok, amiket akkor még nem értettem. Sikerült felfognom, hogy csizmát kapok elindulok, és most oldalra kellett volna mennem. Nem estem pánikba, hanem szorgalmasan próbáltam a patáimat jól helyezni és a fejemet is megfelelöen tartani.

2011. augusztusában már két versenyen is részt vettem, mind a kettö gyeposzos verseny volt. Voltak jobb és rosszabb programok, de furcsa volt mindenesetre a négyszögben való versenyzés. Innentöl kezdve felgyorsult az életem. Szeptemberben a Fjord show, amin én a tenyészszemle részen kívül a gálamösoron is részt vettem. Októberben kiderült, hogy a Lovas Nemzet címü lap címlapjára kerültem lovasommal. Bea nagyon boldog volt ettöl. Még októberben volt a gyeposz OB, ahol bár topp formámat nem tudtam hozni, de sikerült a válogatottba bekerülnöm.

A tél kicsit lazább volt, semmi fellépés. Megtanultam ellenvágtázni, egyszerü ugrásváltást csinálni, elkezdtem megtanulni oldalazni, meg hasonló izgalmas feladatokat elsajátítani. Idén 2012-ben már hivatalos lovas szövetségi díjlovas versenyre is eljutottam, ahol megálltam a helyemet. Augusztusban nagy örömet szereztem lovasomnak és gazdámnak, mert a Pátyon rendezett gyeposz verseny két számát is megnyertem. Jelenleg az eddig elsajátított feladatokat próbálom finomítani, és készülök az idei Fjord Show-ra. Remélem még sok jobbnál jobb feladatot tanulhatok meg, és még sokáig boldogíthatom gazdámat és családját, illetve lovasomat, és mindazokat, akik szeretnek.

                                                                                                                      Sziszi

[Home]